Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balogh József polgármester nagysikerű beszéde a kecskméti Híröshét Fesztiválon

hiroshet.jpgBalogh József fülöpházi polgármester nagy sikerű beszéde, mely elhangzott a kecskeméti Hírös Hét fesztiválon elhangzott 2012. augusztus 25-én.

 

 

 

 

Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik, figyeljen mindenki aki itt van, kinek van szeme a látásra és van füle a hallásra.    

Asszonyságok, uraságok, leányok, legények és apró porontyok!    

Adatik tudtára mindenkinek, hogy máma itten megjelentünk, hogy itten együtt legyünk, s ne más helyen legyünk széjjel.

Komolyra fordítván a szó: amiképpen azt ígértük és bejelentettük, Bács-Kiskun megyében, annak is szívében, a hírös Kecskemét városban Fülöpháza Község közeli és távoli szomszédjaihoz hasonlatosan ma méltóképpen bemutatkozni igyekszik mindazoknak, kik figyelmükkel megtisztelnek bennünket a mai jeles napon.

Eljött hát az a nap, mikor e kis falu mindent belead.

A falu apraja-nagyja sürgött forgott az elmúlt nappalokon és éjszakákon, hogy kicsiny falunk minden kincsét, mi szemnek, szájnak ingere, mi népünk jó lelkű fiainak és leányainak szívének kedves, elhozzuk ide kegyelmetek elé.

Úgy mondják a bölcsek, hogy aranytorkú énekesek énekelnek, ezüstkezű muzsikások muzsikálnak, gyémántszájú mesemondók pedig mesét mondanak.

Nekünk, fülöpháziaknak drága aranynál, fényes ezüstnél, becses gyémántnál is többet ér a szeretet, ami benne lakozik a mi szívünkben.

Felpakoltuk hát szekereinket mindenféle földi jóval, portékával, csemegével finomsággal, hogy megmutassuk kegyelmeteknek magunkat, de majdhogynem bajba kerültünk volt.

Történt ugyanis, hogy szekereinkre a sok földi jóság mellé már nem fért el szívünk minden szeretete, oly' sok jó érzés lakozik ugyanis a fülöpházi emberekben.

S ha idejükből kitellik, elmesélem önöknek, miképpen rendelte el így az Úristen Fülöpháza sorsát.

Történt pedig azokban az időkben, amikor az Úristen még kizárólag a mennyek országában töprengett a világ teremtése felöl, hogy angyalaival együttesen elhelyezték a világ, és benne Magyarország dolgait emitt, a messzi földön.

Erdélyország nagy hegyeket kapott, a Felvidék kincses bányákat, a Délvidék sebes folyású folyókat.
S mire eképpen elrendezte az Úristen a Kárpát-medencének dolgait, nagy bánatosan vette észre, hogy Fülöpháza biza kimaradt számításaiból.

Nosza, kárpótolom őket, szólt az Úristen, s bár már bérceket, kincses bányákat, sebes folyású folyókat már nem rakhatott le Fülöpháza határánál, hát adott az itt élőknek akkora szívet, akkora lelket, és akkora kitartást, amekkorát még nem látott a világ.

Így hát bár elfért szekereinkön sok portéka, mit hoztunk magunkkal mutagás végett, de nem fér már el mellette a fülöpházi emberek nagy szíve, nagy lelke, és szorgos kitartása.

Ezért aztán mindezt gyalogszerrel, lábon hoztuk el kegyelmeteknek, fáradtunk is vele sokat, de örömmel tettük, hogy lássák, mennyi szeretet is fér el egy kicsiny kiskunsági faluban.

Azonban a szeretet mellett némi jószerencsét is kaptunk magunk mellé útitársként.

Ezért mondhatom el hát, hogy kicsiny falunk igazi nagyhatalom lett.

Feldolgozóipari nagyhatalom, elvégre
baromfi-vágóhidunk már most rettegéstől tölti el a kiskunság baromfijait, a tanyasi tyúkok, kakasok és mindennemű szárnyasok ezrével válnak majd vasárnapi húslevesekké és hétköznapi finom fogásokká.

Ám tésztagyárunk is létesült hála a jószerencsének és a fülöpháziak közös akaratának.

Hatalmas gépeink nem tojásporból, nem létojásból, nem is más hókuszpókusz által, hanem valódi tanyasi tojásból készítik majd  fülöpházi házi tésztáinkat.

A fülöpházi tészta már eddig is öregbítette tán falunk hírnevét, most azon igyekszünk, hogy az egész nagy hírös Kecskemét város minden polgárával megízleltethessük.

S ha az égiek is úgy akarják, ékes-díszes autóink mindennemű príma tanyasi portékát hoznak majd a hírös városba, hogy kecskeméti barátaink is fogyaszthassák a tanyavilág ízeit, zöldségeket, gyümölcsöket, mindent mi szem-szájnak ingere.

De addig is igyekszünk jól tartani magukat, megköszönve Kecskemét polgárainak a szíves fogadtatást, hoztunk némi kóstolnivalót tésztaételeinkből.

Fülöpházi házi mangalicasertés zsírjában aranyszínre sütött túrós tésztát tepertővel gazdagon, valamint a fülöpházi pásztorok kedvelt étkét, a kalbászos lebbencset hoztuk bográcsainkban ide a város főterére, hogy azt Önökkel megkóstoltassuk és az Önök kedvére legyünk.
 
A tésztaétel természetesetesen nem azonos a felső-kiskunsági birkapörkölttel, de bizonyosan sokkal egészségesebb, mint az amerikai hamburger.

De nem is mondom tovább, nem szaporítom tovább a szót.

Keressék majd fel személyes valójukban is Fülöpházát, és szemükkel, fülükkel győződjenek meg arról, hogy igaz mesét mondtam, hogy valójában kincset őriznek is a dolgos fülöpháziak a Felső-Kiskunságban, minden magyarok nagy örömére.

Közhírré tétetik, és faluszerte kidoboltatik tehát, hogy a jövendőben mindenkit várunk tisztelettel Fülöpházára, hogy ott keblünkre ölelhessük, étellel-itallal, jó szóval és szívélyességgel vendégül láthassuk.

Készüljenek hát a ruhájukat kivasalni, cipőjüket kifényezni, és Fülöpházán megjelenni.
Tegyenek le kaszát, kapát, s mindenféle gépet, amikor a kedvük tartja, vendéglátás végett.

Ide várjuk kis falunkba az asszonyokat, urakat, legényeket, leányokat, hogy érezzék jól nálunk magukat.

Kóstolják meg ott helyben is a híres fülöpházi tésztát és tésztaételeket, fogyasszák tyúkhúsnak levesét, kakasokból főzött pörköltet, kedvük mértéke szerint.

S aztán vigyék tovább Fülöpházának és ízeinknek jó hírét messzi falvakba, messzi városokba, túl az üveghegyen, túl az óperenciás tengeren, tova mindaddig, míg emberek élnek és szívükben barátság, jóság, szeretet lakozik.

Addig is minden jót kívánunk, jó egészséget, bort, búzát, békességet, Isten megáldja kendteket!