Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„…volt értelme őriznünk a hitet a polgári Magyarország értékeiben”

2011.03.16

dsc_0599.jpgTisztelt Ünneplő Fülöpházi Polgárok, Kedves Barátaim!

Március 15-én évről-évre megemlékezünk dicsőséges forradalmunkról és az 1848-49-es szabadságharcról. Tesszük ezt azért, mert 1848 történéseiben öltött testet először az idegen hatalmaktól független, polgári Magyarország képe.

Történelmi tanulmányaink révén mindannyian ismerhetjük a 163 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc nagy alakjait. Petőfit, a lánglelkű költőt és a márciusi ifjakat. Gróf Batthyány Lajost, hazánk első olyan miniszterelnökét, aki kizárólag a magyar országgyűlésnek volt felelős. Kossuth Lajost, a honvédség, a nemzeti önvédelem elszánt szervezőjét, Bem Józsefet, az erdélyi harcok hősét, Klapka Györgyöt, Komárom várának parancsnokát, a 13 nagyszerű honvédtábornokot, akik aradi vértanúként írták be magukat a nemzet emlékezetébe.

Amikor 1848-49-re emlékezünk, a legfontosabb azt felidéznünk: mi volt az a cél, amely egységbe kovácsolta a nemzetet 163 évvel ezelőtt?

E cél a gyarmati sorsból kilépő, független, polgári Magyarország megteremtése volt. A nemzet le akarta rázni magáról a bécsi udvar által nyakába rakott igát és saját kezébe akarta venni sorsa irányítását. A forradalom és szabadságharc hívei egy olyan országban akartak élni, ahol nem idegen hatalmak érdeke, hanem a magyar emberek a legfontosabbak. Egy olyan országban, ahol a kétkezi munkás- vagy parasztember sem számít kevesebbnek a törvény előtt, mint akár egy főnemes, egy olyan országban, ahol mindenki előtt nyitva áll az érvényesülés lehetősége tehetsége és szorgalma szerint, ahol mindenkit megilletnek jogok és kötelességek egyaránt.

A Batthyány-kormány a 12 pont főbb követeléseinek törvénybefoglalásával, az áprilisi törvények megalkotásával biztosította a társadalom polgári átalakulásának feltételeit, így születhetett meg a polgári és alkotmányos Magyarország.  S bár a forradalom és szabadságharc ügye elbukott, 1848 nemzedékének álma azóta is célként fogalmazódik meg minden nemzedék előtt!

Hányszor veselkedtek neki őseink az elmúlt 163 évben felgyűrt ingujjakkal, hogy ezt az álmot valóra váltsák! Így történt ez 1867-ben, Trianon után, a második világháború után, 1956-ban, 1990-ben és 1998-ban is! Mindig újra és újra nekiindultunk, mi magyarok, hogy valósággá tegyük 1848 álmait, hogy aztán pusztító háborúk, idegen országok megszálló csapatai vagy éppen a saját kishitűségünk miatt vissza kelljen fordulnunk a megkezdett úton.

A történelem azonban megtanít bennünket arra, hogy sosem mi döntjük el, hogy hány próbatételt kell kiállnunk, de mi döntjük el, hogy az éppen következő próbatételt vállaljuk-e.

A próbatétel arra jó, hogy megmérje az életünk és az elszánásunk mélységét, hogy eldöntsük magunkban, mennyire fontos számunkra a cél, amelyet el szeretnénk érni. Én rendületlenül hiszek abban, hogy nem véletlenül álltunk ki ennyi próbatételt az elmúlt 163 esztendő során, hiszen a nehézségek, a kihívások és kudarcok csak erősebbé tettek bennünket! Ezért lehetett meg pont a mi nemzedékünkben a kellő elszánás és akarat, hogy 2010-ben újra nekilendüljünk történelmi örökségünk és közös álmunk: a független, polgári Magyarország felépítéséhez.

Tisztelt Ünneplő Fülöpházi Polgárok, Kedves Barátaim!

A mai ünnep azt mutatja meg számunkra, hogy volt értelme őriznünk a hitet a polgári Magyarország értékeiben. Volt értelme küzdeni az orosz csapatok kivonásáért. Volt értelme küzdeni a szabad választásokért, volt értelme küzdeni a határon túl élő magyarokért, hogy volt értelme megőrizni az '56-os forradalom emlékét.  Volt értelme megőrizni a hitet, hogy van a világban egy erkölcsi rend, amely végül mindent és mindenkit odahelyez, ahová való.

Volt értelme őriznünk mindazokat a célokat, amelyekért 1848 hősei küzdöttek, mert azokat mi, mai magyarok most megvalósítjuk. Együtt, közösen felépítünk egy új politikai és gazdasági rendszert, amelyet azokra a pillérekre emelünk, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez, és amelyek kivétel nélkül minden magyar ember számára fontosak.

Egy olyan Magyarországot építünk, ahol a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai. Egy olyan Magyarországot építünk, ahol a jólét nemcsak kenyeret, munkát, iskolát, fogyasztási javakat, hanem családot, gyermeket, barátokat, nemzeti büszkeséget, szeretetet, összetartozást, ünnepeket is jelent majd.

Egy olyan Magyarországot építünk, ahol végre felismerhetjük: a kenyér jobban ízlik, ha van kivel megosztanunk, a lakás kényelmesebb, ha nemcsak fedél, hanem otthon is, a munka jobban megy, ha általa közöset építünk, és a világra szóló tett is többet ér, ha utána közösen énekelhetjük el a Himnuszt.

Tisztelt Ünneplő Fülöpházi Polgárok, Kedves Barátaim!

A polgári Magyarország építéséből nekünk, Fülöpháziaknak is ki kell vennünk a részüket. Az 1848-as nemzedék céljait szemünk előtt tartva kell igazságosabbá, békésebbé, boldogabbá tennünk falunk mindennapjait. Egy olyan, polgári Fülöpházát kell építenünk, amely mindannyiunk közös otthona lehet, ahol mindenki számára nyitott a boldogulás lehetősége.

Ezért zártuk le a széthúzás korszakát. Bebizonyítottuk önmagunk számára, hogy meg tudjuk találni azokat a közös célokat, amelyekért minden fülöpházi képes összefogni, legyen szó az idősek napjáról, Herpay Laci bácsi emlékéről, a belvíz elleni védekezésről, az általános iskola újbóli megnyitásáról. Mindannyiunk közös sikere, hogy a gyűlölet és az abból fakadó megosztottság helyett a szeretet és az összefogás ereje munkálkodik, építi, formálja otthonunkat, és benne a fülöpházi emberek közösségét.

Tisztelt Ünneplő Fülöpházi Polgárok, Kedves Barátaim!

Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy mi legyünk 163 év után az első nemzedék, amely maradéktalanul valóra válthatja 1848 álmát: a független, polgári Magyarországot, s benne azt a polgári Fülöpházát, ahol a legfontosabb rendezési elv az itt élők szeretete egymás iránt és az összefogás közös céljainkért. Arra kérem Önöket, hogy szeressék otthonunkat, Fülöpházát!

Köszönöm, hogy meghallgattak!